
Ha baj van, az elsősegély legyen az első!
Ha megsérül valaki, fontos a higgadtság
Amikor az öcsémet megharapta nagyanyám szomszédjának a kutyája, örökre az agyamba égett. Nem is értettem, mami hogyan képes ellátni és bekötözni a sebet, az orvosokat pedig akik a kórházban összevarrták, még inkább nem.
Aztán gyerekeim lettek, és mindennapossá váltak a horzsolások, zúzódások, és egyéb kisebb balesetek. Kénytelen voltam kiművelni magam elsősegély témában, és az első, amit megtanultam, hogy ha bármi baj van, a legfontosabb, hogy megőrizzük a hidegvérünket – ahogy annak idején drága nagyim is.
Elsősegély tanulása tanfolyami keretek közt
A munkahelyem a munkavédelmi oktatás mellett, alapfokú munkahelyi elsősegélynyújtó tanfolyamot is szervezett melyen, mint kijelölt elsősegélynyújtó részt vettem. Nagyon tetszett a gyakorlatias megközelítés, és a sok hasznos tudásnak is örülök, amit ott szerezhettem.
A legfontosabb, ami az elsősegély tanfolyamon elhangzott szerintem az, hogy felelősséggel tartozunk másokért, és ha módunkban áll, kötelességünk segíteni a bajba jutott, vagy sérült embereken. Senki nem azt várja, hogy egy hétköznapi ember profi orvosi ellátást nyújtson az út szélén egy autóbalesetben. Az elsősegély arra való, hogy a pillanatnyi állapot romlását meg tudjuk akadályozni, amíg megérkezik az orvosi segítség. Megtanultam, hogyan kell felmérni, hogy mekkora a baj, és azt is, hogy mit tehetek, és mit nem az elsősegély keretein belül.
A félelmeim legyőzése
A leghasznosabb számomra azért volt ez az oktatás, mert sikerült legyőzni a félelmeimet az elsősegély nyújtásával kapcsolatban. Megértettem, hogy nem beavatkozni sokszor nagyobb bajt okozhat, mint egy laikus segítsége. Ez pontosan akkor történt, mikor az újraélesztés technikáját tanultuk.
Az oktató megkérdezte, ki az, aki félne bármit tenni abban az esetben, ha egy sérültnek nincs pulzusa és légzése. Szinte az összes kéz a magasba emelkedett. Miért? – hangzott a következő kérdés. A válasz csak a csend volt. Erre azt mondta: Nézzék, ha egy embernek nincs légzése, sem pulzusa, az tulajdonképpen abban a pillanatban halott. Tudnak Önök tovább rontani az állapotán? Nem. Nos, akkor mindent meg kell próbálni visszahozni őt az életbe. Persze nem vágyok rá, hogy egy ilyen szituációba kerüljek, de abban biztos vagyok, hogy már nem okozna gondot kötést készíteni egy vérző sebre, stabil oldalfekvésbe helyezni valakit, vagy akár nekiállni a mesterséges lélegeztetésnek és szívmasszázsnak, míg kiérkeznek a mentők.



