Egy baleset, egy beszélgetés és az elsősegély összefonódása

Hogyan fonódik össze életemben egy baleset, egy beszélgetés és az elsősegély?

Induljunk ki abból, hogy testvérem és én ég és föld vagyunk sok tekintetben. Így van ez a segítségnyújtással is. Ő rendszeresen meséli, hogy éppen hol és kit részesít egy adott napon elsősegélyben, én borzongok tőle. Igen, borzongok. Mert féltem őt az elsősegéllyel járó viszontagságoktól, kihívásoktól.
Valami azonban egy téli napon megváltozik. Dolgozni indulok. Rutinszerűen, úgy, ahogy szoktam, tehát autóbusszal. Felszállok és leülök a megszokott helyemre. Elindulunk. Pár megálló és hatalmas csattanásra leszek figyelmes. Ami utána történik, abból csak a gondos kezekre, majd a mentőre és a kórházra emlékszem. De az, hogy hol és mi történik, teljesen kimarad. Pár óra és összevarrt fejjel otthon vagyok. Gondolkozom. Jó érzés fog el, mert ezúttal én szorultam segítségre és megkaptam mind embertársaimtól, mind az ápolóktól, mentősöktől és orvosoktól. Várom, hogy testvérem is haza érkezzen a munkahelyéről és egy bögre zamatos forró tea mellett átbeszéljük a történteket. Később jön a szokottnál és ahogy szoktam, most is izgulok érte. Végre megérkezik. A beszélgetésre is sort kerítünk.

Hogyan van jelen a beszélgetést követően életemben az elsősegély fogalma?

Furcsa érzés volt. Egyik pillanatról a másikra elkezdett érdekelni, amit a testvérem csinál. Elmondta, hogy már évek óta elsősegéllyel foglalkozik, tanfolyamot is végzett belőle. Ezzel megadta számomra is a kezdő lökést. Alig vártam, hogy felgyógyuljak és újra munkába álljak. Tudtam, hogy első utam cégünk munkavédelmi képviselőjéhez vezet. Ez természetes is volt balesetem miatt. De a folytatásra már ő sem számított. Reakciójára pedig én nem. Mert kimondottan örült azon felvetésemnek, hogy egy tanfolyam elvégzését követően én lássam el a munkahelyen az elsősegélyhez kötődő feladatokat.
Mivel más tekintetben már szerződésben állt cégünk a több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező Vegyiprop Kft. csapatával, így akadályok nélkül láthattam neki a képzésnek. Ma – a tanfolyamnak köszönhetően – már hivatás szerűen foglalkozom azzal a területtel, ami pár éve még nagyon távol állt tőlem. Számomra ennyit ért egy baleset és sokkal többet ér egy jó testvéri kapcsolat. Hálás vagyok azért, hogy az élet átformált az emberek segítése irányába. Örömmel tölt el, hogy más helyen és területen, de mégis egy hajóban evezhetek a testvéremmel.